Az irodában zombiként lézengtem. Egymás után toltam a kávékat. Kis Édes odaszisszentett, hogy nem sokáig maradok fiatal, vagány laza csávó, ha így pusztítom magam. Visszaszóltam neki, hogy biztos igaza lehet, de annyira megvisel az élet igazságtalansága, hogy nem marad más hátra, mint az önpusztítás. Láttam egy dokut az Animal Planeten az állatkínzókról és lelkileg nagyon kikészített. Hogy micsoda emberek vannak! Most képzeld el, ha egy ilyen alak a családtagod? Rögtön vette a visszfricskát és szó nélkül húzott el ezerrel, csak közben rámdobott egy ötös erősségű gyilkos tekintetett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2010.05.06. 08:56:25
Zalánka, innod kellene valami erőset.
Styxx 2010.05.06. 09:52:34