Kis Édes ma megmaszíroztatta velem a nyakát az iroda teakonyhájában. Én hülye meg belementem. Közben ugyan halkan, de olyanokat sóhajtott, mint amikor elélvez. Állt, mint a fagyott kutyaláb, egyszer virgoncul meg is simította a körme hegyével, majd amikor valami konkrétumra tértem volna, röhögve elhajtott. Alig bírtam ki, hogy ne verjem ki a slózin. Otthon megcsinálom P.Cs.-t az tuti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.